Az ember társas viselkedésének vannak nagyon általános alapösszefüggései, amelyek világos ismerete és élményszintű megértése nagyban segíti tevékenységének hatékonyságát. Az egyik alapvető axióma, hogy a társas/társadalmi világunk megkonstruált valóság. Azaz, nincs egy objektív társadalmi valóság, ami akkor is ott van és olyan, amikor nem irányul rá a figyelmem. Minden egyes szituációban aktívan konstruálom a társas valóságot, s ez helyzetről helyzetre változik. A másik alapvető axióma, hogy embertársaink mindig és mindenütt befolyással vannak tevékenységünkre, észlelésünkre, gondolatainkra, érzelmeinkre, akkor is, ha nincsenek jelen, akkor is, ha csak fiktív társakról van szó.
Társas viselkedésünket meghatározzák alapvető motivációk és információfeldolgozási elvek. A társas viselkedés legalapvetőbb motivációja a kontroll érzésének megszerzése és fenntartása. E nélkül nincs eredményes tevékenység és egészséges lélek, hiányában depresszió, hosszabb távon az egészség összeomlása következik be. További motivációk a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása, valamint az, hogy saját magunkról és csoportunkról a riválisokhoz képest pozitív képet alakítsunk ki és tartsunk fenn.
Társas viselkedésünk során az információfeldolgozásban konzervatív attitűd jellemez bennünket: nagyon erősen ragaszkodunk nézeteinkhez, akár a cáfoló információ ellenében is. Az adott szituációban éppen számunkra hozzáférhető információnak – származzon akár kívülről ingerként, akár belülről gondolatként – aránytalanul nagy befolyása van észlelésünkre, ítéletalkotásunkra, döntésünkre és magatartásunkra. S végül minden helyzetben kialakul, hogy a rendelkezésünkre álló információt alaposan, figyelmünket és gondolkodási képességeinket latba vetve dolgozzuk föl, hogy valamilyen ökölszabályra támaszkodva rövidre zárjuk a döntési folyamatot, megmaradva a felszínes információfeldolgozás szintjén.
A tantárgy ezeket az összefüggéseket kívánja elmélyülten megvilágítani, és a mindennapi társas viselkedésünkben alkalmazható praxissá alakítani.