Részlet Mérő László A pénz evolúciója című könyvéből (77.-80. oldal)
A mém rendkívül sikeres mémnek bizonyult. Egyszerűen divatba jött. Az interneten fórumok, levelezőlisták, topikok és persze egyedi publikációk sokasága szól a mémről, a legkülönbözőbb színvonalon, akárcsak a génről vagy bármi más érdekes dologról. Húsz év telt el, és a szó az Oxford English Dictionaryba is bekerült – aminek feltétele, hogy elég sokan, elég sok helyen használják minden magyarázat vagy a szó eredetének említése nélkül. Idézzük fel az Oxford szótár meghatározását – azaz a szó „köznyelvi” jelentését:
mém: A kultúra eleme, amely genetikán kívüli eszközökkel – elsősorban utánzással – adódik át.
A köznyelvi meghatározás természetesen távolról sem tudományos igényű. Mi már tudjuk, hogy amennyiben az egyetemes darwinizmus szellemében akarunk gondolkodni a mémekről, csakis olyan definíciót fogadhatunk el, amely szerint a mém replikátornak bizonyul.
A mémekről szóló fejtegetések egyik kedvenc kérdése: Vajon Beethoven Ötödik szimfóniáját tekinthetjük egy mémnek, vagy csak ennek első négy hangjegyét? Itt lényegében ugyanahhoz a kérdéshez érkezünk, mint amikor azt kérdeztük, hogy a teljes DNS vagy csak annak egyetlenegy fehérjét kódoló szakasza replikátor? A válasz is hasonló lesz.
Láttuk már, hogy a teljes DNS csak viszonylag ritkán másolódik teljesen pontosan, ezért nem tekinthető replikátornak, ivaros szaporodás esetében pedig végképp nem. Másfelől a DNS-nek egy olyan szakasza, amely egyetlenegy fehérjét kódol, általában túl kicsi ahhoz, hogy a replikáció egységének tekinthessük. Ezért a DNS-nek egy ennyire kicsi szakaszát nem tekintettük replikátornak (s így génnek sem, legalábbis az önző gén elmélet keretében nem).
De az is előfordul, hogy a DNS-nek egy-egy ilyen szakasza mégis génnek tekinthető. Ez olyankor fordul elő, amikor a rövid DNS-szakasz által kódolt fehérje az egyed egy jól meghatározható tulajdonságáért egyedül felelős. Illusztráljuk ezt egy érdekes, bár nem fontos példával. Az emberi DNS-nek egyetlen rövid szakasza határozza meg azt, hogy valaki össze tudja-e göngyölíteni a nyelvét cső alakúra vagy sem. A DNS-nek ez a szakasza egyetlenegy fehérjét kódol, tehát mindegyik definíció szerint génnek tekinthető akkor is, ha ez a gén az ember túlélése szempontjából minden bizonnyal meglehetősen érdektelen.
Teljesen hasonló okból tekinthetjük Beethoven Ötödik szimfóniájának első négy hangját önálló mémnek akkor is, ha esetleg semelyik másik négy (vagy akár nyolc) hangját nem tekinthetjük annak. Ez a négy hang önmagában is képes egyik agyból a másikba nagy pontossággal átmásolódni. Sokan külön értelmet is tulajdonítanak nekik (pa-pa-pa-pamm, „a Sors kopogtat”).
Mi a következő definíciót fogjuk inkább használni a mém fogalmára: A mémek a gondolatok azon legkisebb, már önmagukban is értelmes egységei, amelyek nem genetikusan meghatározottak, és amelyek eléggé megbízhatóan és termékenyen másolódnak az egyik emberi agyból a másikba.
A „nem genetikusan meghatározottak” feltétel garantálja, hogy amennyiben a mémek replikátornak bizonyulnak, biztosan másfajta replikátorok, mint a gének. A későbbiekben kitérünk arra, hogy miféle gondolatok tekinthetők genetikusan meghatározottaknak és mifélék nem.
Csak olyasmit tekintünk tehát mémnek, aminek önálló értelme van, és ezért versenyben állhat egyéb, hasonlóan értelmes mémekkel. Ennek következtében a mémek által létrehozott különféle gondolatokra vagy inkább: „gondolat-lényekre” hathat a természetes szelekció: amelyiket „jobb” mémek hoztak létre, az könnyebben él túl. Ugyanakkor a meghatározás nem szól arról, hogy miképpen állnak össze ezekből a kis mémekből a bonyolultabb, összetettebb emberi gondolatok. Mi felel meg a gén-mém párhuzamban a DNS-nek? Erre jelenleg még távolról sincs válasz: a DNS megfelelője a gondolatok esetében még valószínűleg nincs felfedezve. De az is kérdés, hogy mit tekintsünk a teljes élőlény megfelelőjének? Erre „Az emberi gondolkodás gödeli struktúrái” című fejezetben fogjuk megtalálni a választ, itt csak a nevét mondjuk meg. A pszichológiában már régóta felfedezték a kognitív sémákat, amelyekről ki fog derülni, hogy minden bizonnyal nem egyebek, mint a mémek túlélőgépei. A kognitív sémák felelhetnek meg a gén-mém párhuzamban a biológiai élőlényeknek, amint azt már az első fejezetben, a 30. oldal kis táblázatában is előrevetítettük.
Az iménti meghatározás előnye, hogy így a mém biztosan replikátornak bizonyul. Az első feltételt, a mém hosszú élettartamát az biztosítja, hogy az emberi memória képes sokáig tárolni egy-egy sikeres gondolatot. A második feltételt, a szaporaságot maga a meghatározás garantálja. Attól pedig, hogy a harmadik feltétel nem teljesül, mert a másolódás esetleg túl pontos lesz, a mémek esetén nem kell félnünk. Szinte semmilyen gondolatot nem tudunk egészen pontosan magunkévá tenni, még a saját gondolatainkat sem. Ennek ellenére a gondolatok lényege (azaz: a kognitív sémákat létrehozó néhány mém) nagyon hosszú ideig, sok-sok generáción át is fennmaradhat.
Baracskai Zoltán: Van egy tipped?
Baracskai Zoltán: Mit is tudunk a profi coach-ról?
